Szalai Ádám a TV2 riportere, a Tények című műsor vezetője nagyszerű előadást tartott a legutóbbi DXN rendezvényen. Témája: hogyan teheted jobbá az életedet.
Mindannyian ismerjük Nick Vujicic, a végtagok nélkül született fiú történetét. Teljes életet él, mindent kipróbál, élvezi az életet, mintha dacolna fogyatékosságával. Ezt mondta:igaz, hogy nincs kezem, nincs lábam, de kifogásaim sincsenek...! Honnan ez a hatalmas erő, a vasakarat, ami előre viszi?
Szalai Ádám gyakorlatias személyiségfejlesztő módszert ad át, amivel bárki változást hozhat az életébe. Ha nem tudsz változtatni a körülményeiden, változtass magadon!
"Azt vettem észre, hogy a sikeres embert a sikertelentől végül is egyetlen dolog különbözteti meg: előbbi hajszálpontosan tudja, hogy mit akar. Kristálytisztán látja, mit kell tennie érte, és meg is teszi. Az utóbbi pedig - nos, ő általában bűnbakot keres vagy önigazolást, és fűnek-fának panaszkodik. A sikeres embert a céljai mozgatják. A sikertelen a céltalanságba fásul bele. Elkezdtem keresni azokat a módszereket, amelyek sikert és boldogságot ígérnek. Számtalan könyvet végigolvastam, számtalan szemináriumot végighallgattam. A vonzás törvényéről, a Titokról, az érzelmek erejéről, a célkitűzés szerepéről, a hála fontosságáról. Lassan rájöttem, hogy nagy vonalakban minden tréner ugyanazt tanítja. Már csak választanom kellett: megkeresnem azt a módszert, amely a leggyakorlatiasabb, a leginkább kézzel fogható; és így a létező legegyszerűbb módon viszi végig a tanulni vágyót álmai megvalósításának útján, lépésről-lépésre. Ez a módszer számomra Jack Canfield-é volt"
"Azt vettem észre, hogy a sikeres embert a sikertelentől végül is egyetlen dolog különbözteti meg: előbbi hajszálpontosan tudja, hogy mit akar. Kristálytisztán látja, mit kell tennie érte, és meg is teszi. Az utóbbi pedig - nos, ő általában bűnbakot keres vagy önigazolást, és fűnek-fának panaszkodik. A sikeres embert a céljai mozgatják. A sikertelen a céltalanságba fásul bele. Elkezdtem keresni azokat a módszereket, amelyek sikert és boldogságot ígérnek. Számtalan könyvet végigolvastam, számtalan szemináriumot végighallgattam. A vonzás törvényéről, a Titokról, az érzelmek erejéről, a célkitűzés szerepéről, a hála fontosságáról. Lassan rájöttem, hogy nagy vonalakban minden tréner ugyanazt tanítja. Már csak választanom kellett: megkeresnem azt a módszert, amely a leggyakorlatiasabb, a leginkább kézzel fogható; és így a létező legegyszerűbb módon viszi végig a tanulni vágyót álmai megvalósításának útján, lépésről-lépésre. Ez a módszer számomra Jack Canfield-é volt"
"...rájöttem, hiába
akarom, hogy a körülmények megváltozzanak, azok soha nem fognak megváltozni. A
körülmények ugyanis adottak. Az sokkal fontosabb, én hogyan reagálok ezekre.
Nagyon keserű belátás volt ez, hiszen egyet jelentett azzal, hogy ha változásra
van szükségem, akkor önmagamnak is változnom kell.
Ha van egy célod, legalább öt apró dolgot tegyél érte naponta!
Az ötös szabály tehát alap. Ha van egy célod, amit el akarsz érni, legalább tegyél érte öt dolgot egy nap. Ha könyvet akarsz írni, írj legalább öt oldalt belőle naponta. Ha le akarsz fogyni, fuss fel ötször a harmadikra. Körülbelül 30 napnál van a határ, addig viszonylag szokatlan. 30 nap után viszont beépül a mindennapjaidba. Ki kell tartani!"
"Sajnos az oktatási rendszerből kimaradt, hogyan kellene élni az életünk. Nem tanították meg nekünk, hogyan kommunikáljunk egymással, ha baj van, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Olyanról még nem hallottam, hogy valaki azért vált el, mert egyikük se tudta, mikor volt a Rigómezei csata. Éppen ezért a modell azzal indul, hogy felelősséget vállalunk az életünkért. És úgy folytatódik, hogy eldöntjük, mit szeretnénk valójában. Sokaknak ez a legnehezebb. Mert a legtöbben simán csak panaszkodnak. Például arról: "A férjem soha nem segít a háztartásban. Hazajön, leül a tévé elé, és issza a sört." Mi lenne számodra igazi segítség? Mire azt felelik, hogy szeretnék, ha kivenné a részét a házimunkából. Igen ám, de ez még nem konkrét kérés, hanem csak ábránd. A helyes kommunikáció az, ha azt mondom neki, "Feri, szeretném, ha kétszer egy héten levinnéd a szemetet, háromszor egy héten elmosogatnál, és hétvégén te tennéd le a gyerekeket aludni." Ez így már működhet. A harmadik fontos rész, hogy a vágyainkból célokat faragunk. Nem azt mondjuk, hogy fogyni akarok, hanem azt, hány kilós leszek, mikorra . Aztán az is nagyon fontos, hogy az ember leírja a céljait. Furcsa, de ezzel akkor szembesültem először, amikor a TV2-ben Várdy Zoltán lett a vezérigazgató, aki sok mindent hozott magával Amerikából, például bevezette a teljesítmény értékelési rendszert. Első alkalommal nagyon szenvedtünk az értékelősditől, mert különböző rubrikákat kellett kitölteni, de volt benne egy olyan rész, hogy személyes célok. Aki multinacionális cégnél dolgozik, az tudja, miről beszélek. Elkezdtem kérdezgetni a barátaimat, a környezetemben élőket, hogy nekik mik a céljaik. Ilyeneket mondtak, hogy "ne rúgjanak ki, ne legyen magasabb a törlesztőrészlet, a gyerek ne kapjon egyest"... Ezen akkor elgondolkodtam. Tudtam, hogy ezek nem célok, hanem félelmek. Attól kezdve, hogy leírtam a céljaimat, már megtettem az első nagy lépést. Ez tényleg elengedhetetlen! Van egy szinte áthatolhatatlan üvegfal a passzivitás, és az aktivitás között. Ameddig nem írom le a célomat, addig esélyt sem adok neki, hogy működjön. Ahogy leírom, már megindult valami. Igenis át kell lépni a passzivitás falát! Olyan ez, mint amikor az ember húzza-halasztja a mosogatást, mert nincs kedve hozzá. Aztán végül mégis elmosogat, de akkor már letörli a pultot is, kiveszi a hűtőből a maradék kaját, és leviszi a szemetet. Tehát ha elkezdjük csinálni, akkor nincs megállás. A fal az első sor leírásával ledől"
A teljes cikket itt olvashatod:
http://www.storyonline.hu/hirek/szalay_adam_vegyuk_vegre_kezunkbe/20852/
Ha van egy célod, legalább öt apró dolgot tegyél érte naponta!
Az ötös szabály tehát alap. Ha van egy célod, amit el akarsz érni, legalább tegyél érte öt dolgot egy nap. Ha könyvet akarsz írni, írj legalább öt oldalt belőle naponta. Ha le akarsz fogyni, fuss fel ötször a harmadikra. Körülbelül 30 napnál van a határ, addig viszonylag szokatlan. 30 nap után viszont beépül a mindennapjaidba. Ki kell tartani!"
"Sajnos az oktatási rendszerből kimaradt, hogyan kellene élni az életünk. Nem tanították meg nekünk, hogyan kommunikáljunk egymással, ha baj van, hogyan kezeljük a konfliktusokat. Olyanról még nem hallottam, hogy valaki azért vált el, mert egyikük se tudta, mikor volt a Rigómezei csata. Éppen ezért a modell azzal indul, hogy felelősséget vállalunk az életünkért. És úgy folytatódik, hogy eldöntjük, mit szeretnénk valójában. Sokaknak ez a legnehezebb. Mert a legtöbben simán csak panaszkodnak. Például arról: "A férjem soha nem segít a háztartásban. Hazajön, leül a tévé elé, és issza a sört." Mi lenne számodra igazi segítség? Mire azt felelik, hogy szeretnék, ha kivenné a részét a házimunkából. Igen ám, de ez még nem konkrét kérés, hanem csak ábránd. A helyes kommunikáció az, ha azt mondom neki, "Feri, szeretném, ha kétszer egy héten levinnéd a szemetet, háromszor egy héten elmosogatnál, és hétvégén te tennéd le a gyerekeket aludni." Ez így már működhet. A harmadik fontos rész, hogy a vágyainkból célokat faragunk. Nem azt mondjuk, hogy fogyni akarok, hanem azt, hány kilós leszek, mikorra . Aztán az is nagyon fontos, hogy az ember leírja a céljait. Furcsa, de ezzel akkor szembesültem először, amikor a TV2-ben Várdy Zoltán lett a vezérigazgató, aki sok mindent hozott magával Amerikából, például bevezette a teljesítmény értékelési rendszert. Első alkalommal nagyon szenvedtünk az értékelősditől, mert különböző rubrikákat kellett kitölteni, de volt benne egy olyan rész, hogy személyes célok. Aki multinacionális cégnél dolgozik, az tudja, miről beszélek. Elkezdtem kérdezgetni a barátaimat, a környezetemben élőket, hogy nekik mik a céljaik. Ilyeneket mondtak, hogy "ne rúgjanak ki, ne legyen magasabb a törlesztőrészlet, a gyerek ne kapjon egyest"... Ezen akkor elgondolkodtam. Tudtam, hogy ezek nem célok, hanem félelmek. Attól kezdve, hogy leírtam a céljaimat, már megtettem az első nagy lépést. Ez tényleg elengedhetetlen! Van egy szinte áthatolhatatlan üvegfal a passzivitás, és az aktivitás között. Ameddig nem írom le a célomat, addig esélyt sem adok neki, hogy működjön. Ahogy leírom, már megindult valami. Igenis át kell lépni a passzivitás falát! Olyan ez, mint amikor az ember húzza-halasztja a mosogatást, mert nincs kedve hozzá. Aztán végül mégis elmosogat, de akkor már letörli a pultot is, kiveszi a hűtőből a maradék kaját, és leviszi a szemetet. Tehát ha elkezdjük csinálni, akkor nincs megállás. A fal az első sor leírásával ledől"
A teljes cikket itt olvashatod:
http://www.storyonline.hu/hirek/szalay_adam_vegyuk_vegre_kezunkbe/20852/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése